Biatorbágy legértékesebb épülete, mely saját, önkormányzati tulajdonban van. Nem csoda, hogy mindenkit érdekel a sorsa.
Április végén a Kulturális Örökség Hivatal területi vezetőjével körbejárhattuk kongó, üres termeit. Keresgéltük azokat a részleteket, amik az eredeti hangulatot őrzik. Iskolaként nem volt fontos a műemlékjelleg, az átalakításoknál és az új melléképületeknél a minimális költség, a gyerekbiztos praktikum volt az irányadó. A helyzeten csak nagyon sok pénz segítségével lehet javítani. Talán pont ezért kaphattuk vissza a kezelés jogát a Pest megyei önkormányzattól. 2 éve okoz fejtörést a képviselő testületeknek: mi legyen a gazdival, milyen célokat szolgáljon?
Ahogy elnézem ezt a középkori hangulatú épületet, annyi mindent el tudnék itt képzelni: éttermet borozóval a volt étkezdében, helytörténeti gyűjteményt, kulturális központot, kiállító termeket, konferencia termet, tűzoltóknak, nyugdíjasoknak, egyesületeknek fiataloknak helységeket. Az óriási hátsó kertben pihenő parkot, ahol akár a falu, közösségi napjait is meg lehetne tartani (pl.: majálist, gyermeknapot, stb.). Egyszóval – Pezsgést.
Mit hoz a jövő? Talán egy kis kivárás után (EU csatlakozás?. Zsámbéki Medence-Szílicium völgy?) eladásra kerül és szálloda, vagy szabadidő központ lesz? Esetleg az önkormányzat pályázik sikeresen fejlesztési pénzekért?
Közben a kastély szép csöndben dohosodik, málik a vakolat, talán itt-ott kicsit be is ázik, romlik az állapota. Kihasználatlan. Üres.
A cikk még áprilisban íródott. Azóta részt vettem a Szily napon. Vártam hogy a kastély múltján túl a jövőjéről is megtudhatunk valamit. Kiderült a szakértői előadásokból: rengeteg érték és lehetőség van az épületben, de eldönteni, hogy melyiket válasszuk nekünk kell.
Biatorbágy, 2003. szeptember 26.
