Írásommal és Boros Emese Szelíd tó közelében készült felvételeivel szeretném a természetkedvelőket sétára csábítani!
A sok eső után felmelegedett az idő, érdemes kisétálni Biatorbágy leggazdagabb élővilágát rejtő Szelíd-tóhoz.
Ha kézi távcsövet is viszünk magunkkal a Kölcsey utcai pihenőhöz, akkor észrevehetjük, nemcsak a vadkacsák (tőkés réce) tértek vissza a tóra, hanem a nagyszámban itt fészkelő fekete testű szárcsák is.
Jobban körülnézve biztosan észrevehetünk jó néhány barátrécét, búbos vöcsköt, nagy kócsagot, szürke gémet.
A ritkább madárfajok közül évről évre gyarapodik az itt fészkelő cigányrécék száma.
Tavasszal és ősszel egyszerre akár több (április 9-én öt) halászsast is láthatunk.
A rétisas ritka vendég, pár naponta mégis előfordul, hogy itt ragadja ki halebédjét a tóból.
Látványos méretkülönbség a körülötte lebzselő, koncot váró dolmányos varjak és szarkákhoz képest.
Ha valaki reggel szánja el magát a sétára, akár olyan szerencséje is lehet mint nekem! Madarász barátom a busz ablakából vett észre valami nagy feketét a partmenti kopasz akácok tetején. Odasietve én is láthattam azt a fekete gólyát, amelyik tévedésből tölthette itt a nagykócsagok közelében éjszakáját.
Nehezen viseli az emberek közelségét, már nagy távolságból is felizgatta közeledésem. Csak tisztes távolból készítettem róla fotókat.
Az esti órákban messzire hallani a tavi és kecskebékák hangját, de tavasszal időnként kihallatszik közülük az év közben kertekben is élő, de szaporodásuk miatt állóvízhez kötött ásóbékák pirregése is. Az igazi hangcsemege csak estefelé, a part közelében hallható, a Disznólápát lezáró nádasnál, a jegenyesor mellett vagy a Parasztok hídjánál. A mély hangfekvésű elnyújtott huhogás a vöröshasú unkáké.
Ha még többet akarsz megtudni a fekete gólyákról:
Vöröshasú unkákról:
