Mit ér a szervezet ha civil?

Az emberek legnagyobb része törekszik arra, hogy a családján kívül is tartozzon egy közösségbe. Jó érzés vasárnaponként templomba járni, barátokkal, ismerősökkel közös programokat szervezni, kosarazni, focizni, énekelni, rendszeresen találkozni hozzánk hasonló emberekkel, hiszen ezek az együtt eltöltött idők megnyugvást, feltöltődést, pluszt adnak életünknek, ebben a rohanó világban.

Közösségbe tartozunk a szerint is, hogy melyik utcában, faluban, városban, országban lakunk. Ez felelőséggel jár, mert a külföldön rosszul viselkedő turistáról, az út mellett szemetelő családról az egész ország lakosságát ítélik meg.

Ha egy ismeretlen helyre látogató rendezetlennek látja a falu utcáit, pusztulónak az elmúlt idők emlékeit, védtelennek a természetet, akkor joggal gondolhatja, az itt élők nem akarnak, nem tudnak közösen cselekedni, közösségként élni, persze az is lehet, nem is tudják mi az. A lakóhelyi közösségnél szükség van megértésre, akkor is, amikor egy új család költözik a közelünkbe, hiszen egy őshonos helybélitől kapta a területét. Azért költöztek ide, mert megtetszett nekik a hely, megszerették a falut. Meg kell könnyíteni a beilleszkedésüket, és nem nehezíteni, elzárni őket (érdekes jelenség, a törpe magán viadukt). Szükségünk van toleranciára, hiszen szomszédaink között csak akkor válogathatunk, ha új helyre költözünk.

Nem gondolom azt, hogy egy nagyobb közösségért csak annyit tehetek, hogy négyévente egyszer elmegyek szavazni. A civil szervezetek sokszínű tevékenysége, a bennük résztvevő emberek energiája élvezhetőbbé teszik a hétköznapjainkat a megteremtett, megmentett értékek az egész települést gazdagítják.

Az egyesületek munkájához a pénz nagy részét az önkormányzat biztosítja, helyiséget, engedélyeket, információkat pedig a polgármesteri hivataltól lehet remélni, ezért nehéz a Tájvédő Egyesületnek, mert céljainak elérésének érdekében időnként többletmunkát okozunk, vagy szembekerülünk a helyi közigazgatási szervekkel (természetvédelem, értékvédelem).

Nem könnyű megtalálni, hol a határ az építő hozzászólás és az állandó kekeckedés között. Tény, sem a Disznó-lápa madarai, sem az Iharosi forrás vízcsobogása, sem a Füzes patak kivágott fái, sem a tavasszal tömegesen elgázolt békák nem tudnak ügyvédet fogadni maguknak. Kellenek olyanok, akik gondolnak rájuk.

A 2003. évben több olyan eseményt szerveztünk, ahol megpróbáltuk közelebb hozni, láthatóbbá tenni a bennünket körbevevő világot. Együtt sétáltunk a Füzes patakkal a víz világnapján, a Madarak és Fák napján kézműves foglalkozásokat tartottunk, megszabadítottuk az Iharosi forrást a 15 éve ott pihenő szemetektől és megtaláltuk a vizet a Czöndör-kút alján miután kiemeltük a beledobált köveket. Ősszel más civil egyesületekkel takarítottunk a faluban. Szorgalmaztuk a helyi értékvédelmi rendelet létre jöttét. Helytörténeti gyűjtést folytattunk (magtár vasajtó, egyéb tárgyak). Ott voltunk a Kölcsey utcai pihenőhely kiépítésénél, és ide a jó voltunkból egy madárismertető tábla is kerül.

Tavaly elkezdett munkánkat szeretnénk az idén is folytatni. Amennyiben egyetért céljainkkal, kérjük segítsen munkájával vagy támogasson személyi jövedelemadójának 1%-val, egyéb felajánlásaival.


Szily kastély (Gazdi)

Biatorbágy legértékesebb épülete, mely saját, önkormányzati tulajdonban van. Nem csoda, hogy mindenkit érdekel a sorsa.

Április végén a Kulturális Örökség Hivatal területi vezetőjével körbejárhattuk kongó, üres termeit. Keresgéltük azokat a részleteket, amik az eredeti hangulatot őrzik. Iskolaként nem volt fontos a műemlékjelleg, az átalakításoknál és az új melléképületeknél a minimális költség, a gyerekbiztos praktikum volt az irányadó. A helyzeten csak nagyon sok pénz segítségével lehet javítani. Talán pont ezért kaphattuk vissza a kezelés jogát a Pest megyei önkormányzattól. 2 éve okoz fejtörést a képviselő testületeknek: mi legyen a gazdival, milyen célokat szolgáljon?

Ahogy elnézem ezt a középkori hangulatú épületet, annyi mindent el tudnék itt képzelni: éttermet borozóval a volt étkezdében, helytörténeti gyűjteményt, kulturális központot, kiállító termeket, konferencia termet, tűzoltóknak, nyugdíjasoknak, egyesületeknek fiataloknak helységeket. Az óriási hátsó kertben pihenő parkot, ahol akár a falu, közösségi napjait is meg lehetne tartani (pl.: majálist, gyermeknapot, stb.). Egyszóval – Pezsgést.

Mit hoz a jövő? Talán egy kis kivárás után (EU csatlakozás?. Zsámbéki Medence-Szílicium völgy?) eladásra kerül és szálloda, vagy szabadidő központ lesz? Esetleg az önkormányzat pályázik sikeresen fejlesztési pénzekért?

Közben a kastély szép csöndben dohosodik, málik a vakolat, talán itt-ott kicsit be is ázik, romlik az állapota. Kihasználatlan. Üres.

A cikk még áprilisban íródott. Azóta részt vettem a Szily napon. Vártam hogy a kastély múltján túl a jövőjéről is megtudhatunk valamit. Kiderült a szakértői előadásokból: rengeteg érték és lehetőség van az épületben, de eldönteni, hogy melyiket válasszuk nekünk kell.

Biatorbágy, 2003. szeptember 26.

szili-kastely


A Bolha-hegyi csata

2003 szeptember 20-án a több hullámban támadó takarító harcosok fogták ostromgyűrűbe a Bolha-hegyi szemétkupacokat. Céljuk nemes volt; megmenteni Biatorbágy egyetlen Természetvédelmi területét az aljas módon beszivárgó háztartási hulladékoktól. Ők tudták, amit már csak egyetlen kopott tábla hirdet e területen “Óvni és védeni kell természeti értékeinket!” ameddig még van.

A harcosok fegyverei szemeteszsák, gereblye, lapát és gumikesztyű volt. Gyerekek és felnőttek szedték a szél fújta nejlonzacskókat és sörös dobozokat, a bejárótól a hegy tetején levő felhagyott kis bánya gödörig, ahol a természet sikeresen tüntette el a kőbányászat nyomait, emberi tevékenységre csak egykét gyanúsan egyenes fal és rengeteg szemét utal.

A harc leggyengébb láncszeme, a szövetséges Polgármester által biztosított 3m3-es konténer volt. (Az előzetes egyeztetéseken két 5m3-es konténert kértünk, de hiába.). Ezt a kicsi konténert teljesen ellepte a sok-sok legyőzött szemét. Szerencsére a Tájvédő Egyesület kincstárának segítségével egy 6m3-es felmentő konténer érkezett, mely szintén tele lett, de a kisebbik konténer mellett még jó néhány szemeteszsák csapatot nem tudtunk lekötni.

A győztes hadvezér Horváth Bora volt, a Biatorbágyi Állatvédőkkel, segédcsapatai élén Páli Tímea (Zsámbéki Medence Életminőség Egyesület),Kéthely Nagy Sándor (Tájvédő Egyesület, általános iskola 4/c) álltak. Köszönjük a segítséget, a 100db szemeteszsákot Gubi Róbertnek.

 

Epilógus

Talán kevesebb megunt holmi kötne ki a Bolha-hegyen, ha táblák hívnák fel a figyelmet arra: Természet védelmi területen jársz! Ne szemetelj! Persze néhány utat lezáró sorompó is jól jönne. A nagyobbik kőbánya mélyét közeli telektulajdonosok folyamatosan töltik hulladékaikkal, nagy kárt okozva a természetnek, költséget az Önkormányzatnak.


Hol volt, hol nem volt…

Hol volt, hol nem volt, Biatorbágy határában volt egyszer egy hidacska. Akkoriban épült, amikor sok, szép nagy társa (Biatorbágyi Viadukt 1884 és 1898, Margit híd 1872-1876, Szabadság híd /Ferenc József híd/ 1894-1896, Erzsébet híd 1898-1903, Újpesti vasúti híd 1896, Pozsonyi híd 1890, Komáromi híd 1892, Esztergom Mária Terézia híd 1894, Tokaj 1896).

1895-ben sokan örültek ennek a hidacskának, amelyik a Füzes patak fölött összekötötte a települést annak mezőgazdasági területeivel, kőbányájával. Boltíve szép karcsúra, mellvédje kicsit alacsonyra épült. A kis hídnak testvérei is épültek ebben az időben a faluban. (A Viadukt alatti közúti híd, melyre 1931. szeptember 13-án lezuhantak a vasúti szerelvények, sajnos ez ma már nem látható, csak régi fényképeken, Torbágyon a Pipacs utcai híd, és a Szarvas-hegy lábánál található Patak utcai híd).

A hidacska precízen illeszkedő, szépen faragott kövei dicsérik a kőműves mesterek munkáját. A híd nagy teherbírása, (jelenleg 10t, felújítás után 16t) a híd szerkezet (alapozás, boltív, felmenőfalak) változatlansága, a tervező mérnők tudását mutatja.

Emlékeztet azokra az emberekre, akik építették a hidat, nem csak maguknak, hanem utódaiknak is. Most is ezen a hídon juthatunk át a Fűzes patak fölött a gyönyörű Kutya-hegyi présházakhoz, Százlépcsőhőz, Madár-szirthez, Nyakas-kőhöz. Fennállásának 108 éve alatt a természet nem tett benne kárt (az eső, a fagy nem kezdte ki köveit), jól látszik építésének 1895-ös évszáma. Sajnos mi Emberek annál több kárt okoztunk és okozunk még ma is neki. Mellvéd kövei a patakba lettek döntve, amikor a mezőgazdasági gépekkel nem fértek el rajta. Ezekből a kövekből még kettő a sűrű növényzet alatt még látható. 2002 őszén gázvezetéket fektettek le a híd mellett a patak meder alatt. A markolósnak talán rossz kedve volt, amiért ilyen szűk helyen, túl közel a hídhoz kellett dolgoznia, így hát nem törődött vele, hogy egy-két kő lepotyog. A község tulajdonában esett kárt több aggódó biatorbágyi személyesen, a Tájvédő Egyesület pedig levélben is jelezte az Önkormányzatnál. Novemberben, az Önkormányzat szóban adott nyugtató választ, miszerint “a híd már ki van javítva!”. A “Javítást” addig is láttuk, de nem gondoltuk, hogy ez komoly. Az út feltöltését tartó támfalakat meg sem próbálták pótolni, csupán három darab oda nem való követ raktak a szélére. A helyzet azóta változatlan…

A Tájvédő Egyesület a mesében szereplő hidacskához közeli (Patak utcai) kőboltíves hidat megtisztított a burjánzó növényzettől, így láthatóvá vált a híd silány javításoktól sanyarú, életveszélyes állapota.

Az Egyesület hídjaink javításához tervezőt, kivitelezőt keresett. A tervezések árajánlatát eljuttattuk az Önkormányzathoz…

Biatorbágyon több elhagyott kőboltíves híd található.

  • A szennyvíztisztító felől az Ürge-hegyre vezető gyalog ösvény mellett található az egyik. Valamikor szekerekkel jártak rajta, ma azonban fák növik be.
  • Az Iharosi forrás mellett levő hidat sem javították ki, az árkot, ami felett átívelt fel töltötték, most ezen a töltésen járunk autóval.
  • A környék legnagyobb kőboltíves hídja a vasúti töltés alatt vezet át a Disznólápa folytatásában (az állapota jó, de be van töltve).

A mesék szépen és jól végződnek, szereplőik sorsa jóra fordul. Reméljük, hogy a mi mesénkben szereplő Fűzes pataki hidak sorsa is jóra fordul és rendeződni fog.

A Biatorbágyi Tájvédő Egyesület szorgalmazza, hogy védett területté váljon a patakpart a mederrel és a hidakkal együtt.