Biatorbágyi Tájvédő Kör

Kutya-hegyi híd

1895-ben építették. Elődjét valószínűleg az előző évek kedvezőtlen időjárása tette tönkre. Az útvonal, melynek része a Szily kastélytól a Vörös keresztig fasorral védett, viszonylag egyenes és fontos lehetett. A XIX.sz végén keresett tudomány volt a hídtervezés, több nevezetes hidunk is épült ekkor ( pl. Margit-híd, Szabadság híd, Biatorbágyi viadukt,). Gondos tervezés és a mesteremberek kiváló munkája után szép és időtálló híd készült a Füzes patak felett, kárt benne csak ember okozott. Mellvédje a mezőgazdasági gépeknek volt útban, 2 évvel ezelőtt árokásók tettek benne kárt gázvezeték fektetés közben. Az idén elkészült felújítás során a régi köveket szépen letisztították a hiányzó faldarabokat pótolták, valamint az egész híd tetejére egy masszív, nagy teherbírású vasbeton lemezt öntöttek. A kivitelező a tervekhez és az elvárásoknak megfelelően jól dolgozott. Ha a feladat csupán annyi (lett volna) volt, hogy tekintet nélkül a híd korára, stílusára és anyagára a leggyorsabban a legerősebb építményt hozzuk létre, akkor teljes a siker.

De az átalakítás jelentősen megváltoztatta a híd arányait, a vasbeton erős túlnyúlása tolakodó, az eredeti mellvéd megoldás helyett valamilyen hegesztett szerkezet előkészületeit láthatjuk. A vastag cementes fugázás, a vasbeton szerkezet kapcsolata a régi kőanyaggal problémákat vethet fel. A változtatások többsége később már nem javítható.

Patak utcai híd

Az előző hídnál kb. 40 évvel fiatalabb, egyszerűbb formájú, a patakmeder kedvezőtlenebb helyén áll. Az építőmesterek díszítésként 3:1 arányban váltakozó hosszúságú köveket használtak. A boltív kifolyás oldali záróköve fölött az építtető Wechter Ferenc nevét és két nehezen kivehető évszámot olvashattunk (A Kígyós-patakon lévő boltíves Parasztok hídjának záró kövén, a kifolyás oldalon W.F. és évszám vésett látható.)

Tervezési és kivitelezési hiányosságok miatt a hidat többször javították, kifaragatlan kövekkel próbálták kiegészíteni, vasbeton koszorúelemekbe állított, hegesztett csőkorlát csonkok maradtak ránk. A Szarvas-hegyről és a közeli szántóföldről lezúduló csapadékvíz által a hídból kimosott darabokat a környék kiskerttulajdonosai sitt utántöltéssel pótolgatták évről évre.

A felújítás után megszűnt az életveszély: az egyik oldalfal már évek óta ledőlni készült. Az új fal hosszabb és a vasbeton szerkezettel a híd jobban megfelel funkciójának mint valaha. Csupán a feliratos kő került az ellenkező oldalra, és ott is csak alulra. A váltakozó hosszúságú elemekből készült falazatra is csak a vissza nem bontott alsó sor emlékeztet. Lassan cseperednek a juharfák a kivágott barátságos öreg fűzfa helyén, a Füzes patak partján. A legutóbbi két eső 30cm mély árkot mosott a híd tövébe…