Erdőszélen nagy a móka, mulatság, 
iskolába gyűlnek mind a nyulacskák.
A tanító ott középen az a nyúl,
kinek füle leghosszabbnak bizonyul.
(részlet)
Romhányi József „Nyúliskola” című versével köszöntötte a Madár-szirt alatt, a Százlépcső tövében Kéthely-Nagy Sándor azokat a kedves érdeklődőket, akik május 19-én eljöttek a Biatorbágyi Tájvédő Kör és az Általános iskola tanárai által szervezett „Madarak és fák napja” rendezvényre. A résztvevők először kis csapatokban játékos vetélkedőn vettek részt. Gólyafiókákat kellet megetetni (gumicukor) békákkal, vezérlúdként jelezni a sötétben tévelygő csapatnak, verses meghatározás alapján kitalálni mire is gondoltunk. Elég sokan tudták, melyik madár válaszol a lejátszott hangokra a bokrok közül: feketerigó, kakukk, búbos banka, uhu, vagy fülemüle? Időközben érdeklődő vendégünk is akadt. Elsőként egy fekete gólya kőrözött felettünk rövid ideig, majd a bokros területen lévő állomásnál méretes erdei sikló kíváncsiskodott. Sanci megfogta, és a biztos kézben tartott kígyó igazi fotómodellként tűrte a mobiltelefonok társaságát. Amíg a tudáspróba értékelése tartott Szemadám György Munkácsy Mihály-díjas festőművész, író és filmrendező mesélt arról, miként lett ornitológus, hogyan lehet a madarakat jól megfigyelni.
A családi kategóriában a Nílusi bimbók csapata volt a legeredményesebb, a második helyezést a Varsányi család érte el, harmadik helyezett a Harciak lettek.
Az iskolások között a 8/d csapata volt a legsikeresebb, így most náluk pihenhet a kilenc éve osztályról osztályra járó vándorzászló. Második lett a Zöld galambok, harmadik pedig a Csing-Csang csapat. A felkészülésként készített tablókat a biai általános iskola folyósólyán lehet megtekinteni.
Köszönjük a program megvalósításához nyújtott segítséget Biatorbágy Önkormányzatának, Gór Andrásné „Nóra néninek”, Györgyice Tündének „Tücsinek”, Molnár Bélának, Szami pékségnek, és Gilányi Melindának.
Tüske Emil
Biatorbágyi Tájvédő Kör
