Fecskék

Füstifecske
A leggyakoribb fecskénk. Felül sötét acélkék, alul fehér; homloka, torka gesztenyevörös. Farka, villa alakú. Élőhelye az ember házatája, gazdasági udvarok, istállók, karámok környéke, általában ahol az állattartás miatt sok a légy. Nyálával kevert sárcsomókból készített fészkét eresz alá, lakóházak, még gyakrabban istállók falára vagy fedett színek gerendázata közé rakja. Március végén, április elején érkezik, és szeptemberben vonul el Dél-Afrikáig terjedő téli szállására.

Őszi elvonulása előtt nagyobb tavak környékén fellegnyi seregekben gyülekezik, s nádasokban éjszakázik. Tavasszal is ott mutatkozik először. Évente kétszer, májusban és júniusban költ.

A legjobban repülő madarak egyike. Csak nem egész nap fel s alá szárnyal repülő rovarokra vadászva. Falusi házak, gazdasági udvarok, istállók környéke rovarvilágának állandó pusztításával, főleg az embert-állatot kínzó, betegségeket terjesztő legyek, szúnyogok, böglyök ritkításával igen nagy hasznunkra van, mert nagy étvágyú madár. Egy fecske pár egy nap alatt is több száz rovart elpusztít. Naponta több mint 500-szor visz eleséget fiainak. Csak repülő rovarra vadászik. Elfogja a lepkéket, molyokat, szúnyogféléket, szárnyashangyákat, kirajzó zsizsikeket, kisebb szitakötőket, a gyümölcsösben az almamolyokat.

Molnárfecske
A füstifecskénél valamivel kisebb. Színe felül barna és sötét acélkék, alsó fele és farkcsíkja fehér, farka ék alakúan kimetszett, de nem villás. Lába, ujjai tollasak. Áprilisban érkezik és már augusztus végén, szeptember elején elvonul. Az ember házatájához nem ragaszkodik annyira, mint a füstifecske; hegyvidéken néha emberi lakóhelytől távol, sziklafalon is megtelepszik. Elterjedése egyenlőtlen. A fészkelésre alkalmas területeken azonban rendszerint nagyobb számban fészkel, és gyakran telepesen rakja sárból tapasztott, félgömb alakú, kerekded oldalbejárójával nyíló fészkét. Évente kétszer költ.

Nem olyan kiváló repülő, mint a füstifecske, életmódja és táplálkozása azonban teljesen egyezik vele, bár nemcsak a szálló, hanem a földön mászkáló rovart is elkapja.

Parti fecske
Fecskéink között a legkisebb. Felső része, valamint begye füstbarna, torka és alsaja fehér. Szakadékos folyópart, vízmosás, homokbánya meredek falába vájt lyukakban telepesen fészkel, rendszerint víz közelében, amelynek gazdagabb repülő rovarvilága adja főtáplálékát. Zacskó alakú fészkébe mintegy karnyújtásnyi bejáró vezet. Április vége felé érkezik, és már augusztus végén elvonul. Május végén, június elején költ.

Tápláléka, mint minden fecskéé, a szárnyaló, főleg a vizek felett repdeső rovarsereg, amelyre a levegőben szárnyalva vadászik.

Idézetek Vertse Albert: Madárvédelem című könyvéből


Figyelem! Varangy!

Figyelem! Varangy!

Bár még javában dúl a tél (legalábbis amikor ezt a kis cikket írom) de azért lassan közeleg a tavasz, amikor a természet is éledezni kezd, az összes élőlényével együtt. Március végén, amikor már esténként +10 C foknál már nincs hidegebb, előmásznak téli rejtekükből, földből, kövek alól a varangyos békák. Nyáron éjszakai állatként kertekben, mezőkön szedik össze táplálékukat, gilisztákat, bogarakat. A szaporodásuk azonban vízhez kötött, ezért indulnak tavasszal, tömegesen árkon-bokron, kihalt és forgalmas utcákon át állóvizeink felé.

Idén is szeretnénk, ha mind több béka jutna el biztonságban, ívó helyére, ezért esténként zseblámpával és vödrökkel sétálgatva szedjük össze kedvenc vonulási útvonalaikon, és gépjárműmentes, tóhoz közeli területen engedjük el őket.

Te is tegyél azért, hogy az idén kevesebb békatetem legyen útjainkon! Ha szívesen segítenél, hívd a 311-132 vagy a 311-445-ös telefonszámot!

Kertjeinkben előforduló varangyok és békák:

  • Barna varangy: gyakori nagy méretű, a nőstény 10-12 cm-re nőhet, rücskös, szinte egységesen barna
  • Zöld varangy: barnás-szürke, zöld foltos, a nőstény 6-8 cm-es lehet
  • Ásóbéka: hasonlít a zöld varangyra, de annak kisebb, zömökebb, zöld foltjaiban piros vonalak látszanak. Ritka fajta.
  • Erdei-Gyepi béka: testük sima, halvány barna és karcsú. 10cm-sek is lehetnek. Nyáron akár 1 m-es ugrásra is képes.
  • Levelibéka: apró termetű, lábai végén tapadókorongok vannak. Világoszöld színét környezetétől függően sötétzöldre, vagy szürkés-barnára változtatja. Településünkön ritkán fordul elő.

békamentés


Élet a kövek között

A Nyakas-kő és környéke két élőhelytípust foglal magába, amelyek többnyire együtt, egymás mellett fordulnak elő. Ez a kétféle élőhelytípus a sziklagyep és a sztyepplejtő.

A sziklás felszínen képződő talajt az erózió folyamatosan elmossa. Ebben a külső erők, a szél és az eső segítik, melyek lehordják a vékony, nagy mészkő tartalmú talajréteget, a hosszan kígyózó sziklafal tetejéről. Így a növények kénytelenek voltak alkalmazkodni, ezekhez a nem éppen „kellemes” körülményekhez. Emiatt a szikla repedéseiből bújnak ki, az állandósult pionírtársulások, melyeknek fontos résztvevői a szélsőséges termőhelyeket elviselő pozsgás (kövirózsa) és a varjúháj fajok. Sárga kövirózsát, borsos- és fehér varjúhájat mi is találhatunk, ha túl megyünk a Nyakas-kövön. A sziklafal felületén gazdag a zuzmó és moha flóra is. A fák alá menve, a terület eleinte meredeken, majd enyhén lejt.

Ezen a területen már a sztyepplejtő jellemző, ami igen fajgazdag. Egész mezőket alkot az ékes vasvirág, és ha nagyon figyelmesen böngészi az ember a gyepet, nagy ezerjófüvet is találhat, amely egy illóolaj tartalmú mirigyes növény, levelei bőrnemüek, érintésük bőrgyulladást okozhat.

A lejtőn mezei iringó vagy más néven ördögszekér, hegyilen, terjőkekígyószisz, fehér mécsvirág, kakukkfű alkot réteket egy-egy kiemelkedő sziklafelszínnel tarkítva.

Ahogy a lejtősztyepp talaja mélyül, a növényzet fokozatosan karsztbokor erdőbe megy át. Alantabb sajmeggy, galagonya, szeder és kökény alkot itt-ott áthatolhatatlan bozótot.

Kovács Hajnal (15 éves tanuló)


Láthatunk-e még gőzmozdonyt a Viadukton?

Biatorbágy arculatának és hírének kialakulásában nagy szerepet játszott a vasút. Nemcsak a települést választotta szét, de sok embernek adott munkát, megélhetést. Látványos építményei, a Viadukt, az állomás, a volt trafóház, a vasutas házak ma is szembetűnnek az idelátogatónak. Községünk neve hallatán országszerte a Matuska féle robbantásos vasúti merénylet jut az emberek eszébe.

Miután megszűnt a vasúti közlekedés a Viadukton, sokáig lezárva állt, csak alulról lehetett nézegetni a hatalmas vasszerkezetet. Különböző tervek születtek a hasznosítására, pl.: a hidak közé épüljön szálloda, konferencia központ, stb., jelenleg az egyik hidat átadták a nagyközönség használatára. A régi állomás épületéből Faluház lett, a trafóházból cég központ, a vasutas házak sorsa lehet, hogy a bontás lesz.

Mégis maradt néhány romantikus ember, aki szerint nem kellene lemondani mindenről, ami a vaspályás múlthoz köt, szeretnék elérni, hogy újra gőzös pöföghessen a Viadukton. Persze nem akkora, mint régen járt a Bécs-Budapest útvonalon, hanem csak egy keskeny nyomtávú, néhány kocsiból álló szerelvény közlekedhetne. Útvonala is csak pár kilométer lenne a Cora irányába. Megszoktuk már, hogy a Viaduktoknak leginkább a nevét hasznosítjuk. Kíváncsian várom, hogy a közeljövőben kaphat-e feladatot községünk emblematikus tárgya.

vasut


Ahol múlt és jelen összecsap

Pár héttel ezelőtt kezdték el a biai malomhoz kifutó Széchenyi utca felújítását. A hepehupás, foltos régi burkolat helyére sima fekete aszfalt került. Van már útpadka és a vízelvezető árkokat is kipucolták. Most már narancssárga műanyag csöveken juthat el az esővíz (bújhat át) a Szabadság út járdája alatt, és folyhat bele a békeidőkből származó terméskővel kirakott árokba. “Ahol múlt és jelen összecsap” bővebben