Húzd meg – ereszd meg

Több féle szempontot is figyelembe lehet venni az értékvédelmi rendelet létre hozásánál. Megpróbálok néhányat egymással szembeállítani és bemutatni, hogy elképzelhető legyen az elmúlt két évben miről folytak az egyeztetések.

Védelem alá kellene vonni azokat az épületeket, tárgyakat, amelyek még hordozzák építési koruk üzeneteit (parasztházak, villák, gazdálkodói porták, pincék, présházak, kálváriák, stb.), és segítenek megőrizni a hozzájuk tapadt magyar történelem, kultúra egy-egy kis darabját. Széppé, jellegzetessé teszik falunk utcáinak látványát (Csillag utca, Csokonai utca, Fő utca, Nagy utca, stb. házai).

Ezt nehezíti, hogy a hosszú évek gyakorlatában ezek az értékek nem voltak elfogadottak, csak ritkán ismerték fel őket, ezért helyi szinten nagyon kevés példa volt az alkalmazásukra, alig néhány olyan házat találunk, amit az eredeti állapotában őriztek volna meg. Történelemhamisítás (?!) régieskedő házakat készíteni. A rendelet új korlátozásokat hozna az építkezésekben, s ez természetesen ellenérzéseket kelthet, valamint fejlesztési elképzelésekkel is ellentétbe kerül. A felmérési listákban szereplő rengeteg objektum, sokkal több munkát róhat a hivatal dolgozóira is.

A védettségi lista segítségével kialakítható egy olyan támogatási rendszer, ami nem szociális alapú, hanem a falukép, illetve állag megőrzéshez szükséges beruházásokat támogatná.

Ellenérv: eddig is volt önkormányzati támogatás a felújításokhoz. Minél több elemet tartalmaz a rendszer, annál nagyobb az anyagi teher, illetve költségcsökkentésként, a létrejövő listán csak a jó műszaki állapotú házak szerepeljenek, és azok is minél kevesebben. (Ez a gondolat sajnos nem kedvez azoknak a ténylegesen értékes épületeknek, amelyeknek a tulajdonosa nem volt elég jómódú vagy kellően tudatos faluszépítő.)

A pénzek elosztása pedig újabb probléma, kinek legyen plusz feladata, vagy legyen egy külön bizottság, újabb emberek bevonása, előtérbe kerülne-e az érdekcsoportok harca?

Az értékvédelmi rendelet anyaga a Helyi Építési Szabályzat részeként egyértelmű segítséget adhat az építészeknek a házfelújításoknál, bővítéseknél, az eredeti stílus megismeréséhez. Új épületek tervezésénél az utcakép megőrzéséhez.

Ugyanakkor elégedetlenséget is hozhat a korlátozások miatt, esetleg többlet kiadással jár a megrendelő számára. Az ország önkormányzatainak jelentős részének még nincs ilyen rendelete. (A 10-15 évvel ezelőtt az ingatlan fejlesztési hullám beindulása előtt határozottabban kijelölhetőek voltak a védendő utca képek, talán elfogadtatásuk is könnyebben ment volna.)

Természeti értékeink is védelmet érdemelnének, vigyáznunk kell a Gyurgyalag és Parti fecske fészkelőhelyeire, a Füzes-patakra, a Disznó-lápára, mint vizes élőhelyre, ökológiai folyósóra, ami az állatok szabad mozgását segíti és, mint helytörténeti értékre is. Még hosszasan tudnám sorolni. Általános védelmet már eddig is biztosítottak az országos rendelkezések, de helyi feladat az értékek felsorolása és intézkedési tervek kidolgozása megóvásuk érdekében.

Ellenérzések: a védett területek, fák, határt szabnak bizonyos ingatlan fejlesztési, használati igényeknek, plusz kiadással járhat, ha a kidolgozott intézkedési terveket meg akarjuk valósítani. Többletmunkát jelent a Polgármesteri Hivatalnak az ügyek intézése.

A terjedelmes védelmi listának és az értékvédelmi rendeletnek még nincs végleges formája, valódi védelmet valószínűleg csupán a feltüntetett objektumok töredéke kap. Az előbb felsorolt gondolatok közül néhánynak a túlzott érvényesülése várható.

Az érvek és ellenérvek felsorolása után eszünkbe kell hogy jusson az önkormányzatiság lényege: kis közösségek (települések lakói) nyílt fórumok segítségével, választott képviselőiken keresztül maguk dönthetnek a saját területüket, életüket érintő ügyekben. Ez lehetőség, és kötelezettség is, hiszen így mi (közösség, község) felelünk környezetünk, kultúránk sorsáért, így egy darabka Magyarországért.
Vakablak



Szükség van-e értékvédelemre?

Van-e szükség értékvédelemre? Igen! Vigyázunk lakásunk biztonságára, autóinkba riasztó berendezést szerelünk és pénzes széfünk kódját sem áruljuk el senkinek. Vajon ugyan ennyire egyértelmű a helyzet akkor is, amikor egy közösség (község) értékeiről van szó? Magunkénak érezzük a Viaduktot, a Füzes-patakot, a Nyakas-kő-vet, a biai halastavat, a Disznólápát, az Iharost. Tölti el melegség szívünket, amikor ránézünk Hajzuk Józsiék gyönyörűen fenntartott portájára? És sajnálnánk-e, ha valamiért úgy döntene – Holnap lebontom! – remélem igen!

Kultúránknak meghatározó része a történelmünk, a zenei és irodalmi élet, a hazai filmgyártás, a sportban elért sikerek, az építészet, a környezet, amiben mindennapjainkat éljük, a természethez való viszonyunk.

Az előbb felsoroltakkal országos szervezetek is foglalkoznak, de ahogy szükség van helyi sportegyesületre, énekkarokra, úgy szükség van helyi értékvédelemre is.

A lehetőség, hogy leltározva, önkormányzati rendeletbe foglalva meghatározzuk értékeink sorsát már 15 éve rendelkezésünkre áll. A környező települések közül sokban már évek óta működnek ezek az önkormányzati rendeletek. Etyeken 1992-óta létezik ilyen. Több pincesor, kőkeresztek, utca képek és a Boti úti gesztenyefasor is védelem alatt áll. Budaőrsön 1997-ben készült el a helyi értékek megóvását célzó rendelet.

Biatorbágyon az eddig elkészült rendezési tervek tartalmaztak utalásokat a régi település központok, utca képek megóvására, de pontos felmérés és rendelkezések hiányában a helyi építési szabályzat alapján eljáró műszaki osztály sorra adta ki a bontási engedélyeket. Ezért rombolhatták le értelmetlenül a biai magtárat (hiszen nem lett jobban hasznosítható azóta sem a terület), ezért kuszálódott össze a Tópart utca, Rákóczi utca, Nagy utca, Dobó köz látképe, ezért tűnik magára hagyottnak a Szalonna utca, Csillag utca és a hozzájuk tartozó Füzes-patak híd. Száz éves épületek homlokzatába szereltek műanyag nyílászárókat, újították fel szakszerütlenűl a füzes patak hídjait támogatás, értékadó irányítás, ismeret terjesztés hiányában. Néhány erősen elkötelezett magánembert dicsérhetünk, és a szegénységet okolhatjuk azért, hogy nem vesztettünk el többet jellegzetes faluképeinkből.

Jöjjön létre egy olyan rendelet, amely segít figyelemmel kísérni és megvédeni természeti kincseink érdekeit, amely pontos jól hasznosítható információkat ad, az építési engedélyezési eljárás során, támogatja azokat, akik hajlandóak tovább vinni hagyományainkat és segíti azt, aki önerejéből nem képes fenntartani a faluképileg jelentős épületének állapotát. Az előbb felsorolt nem kevés feladat ellátására az önkormányzaton belül, önállóan működő bizottság lenne alkalmas, amelynek építész, művészettörténész és civil egyesületi tagjai lennének.

Az értékvédelmet nem szabad úgy kezelni, mint felülről ránk erőszakolt kötelezettséget. Tekintsük lakó környezetünk emlékeinek, természeti értékeinek megóvását saját ügyünknek. Ha Mi nem tiszteljük a természetet, vagy elődeink emlékét, miért várjuk el ezt a következő generációktól?