Mit hoz a víz?

Rynart-Transport A Rynart szállítmányozási vállalat új telephelyének megépítésekor szükségessé vált az óriási aszfaltozott felületeken keletkező csapadékvíz elvezetése. Ezt a vizet a természetes vízfolyásokba kell eljuttatni, például a Füzes patakba. Jelenleg ez betonozott árkokban történik a Madár-források völgyéig (kb. 700 m), nagyjából 300 m-es az a rész, ahol védelem nélkül zúdul az akár másodpercenként 100 literes mennyiséget elérő víz a tározó tóig, ahonnan ismét kikövezett árokban (300 m) jut el a Füzes patakig. A különféle olajfogó és szennyeződés szűrő berendezések ellenére mégis jelentős a Madár-források völgyébe eljutó, fennakadó hulladék mennyisége.

A mellékelt fényképeket a szállító céghez és az Önkormányzathoz is eljuttatjuk.


Bócsa

Egy kb. 3000 lelket számláló falu, mely Kecskeméttől 30 km-re, Soltvadkerttől 7 km-re fekszik.

15-20 éve működik itt, Falumúzeum az önkormányzattól kapott tornácos parasztházban. A helybeliek által adományozott tárgyak láthatóak a kiállításon. Cséplőgép, eke, konflis, a tanárnő babakocsija a 20-as évekből, a helyben feltárt leletek másolatai, melyek eredetijei a Magyar Nemzeti Múzeumban vannak, régi fényképek a falu életéből, a Bócsáról megjelent újságcikkek stb. A helytörténeti gyűjteményt a Csíkszentmihályi család tartja rendben 10 éve, csekély javadalmazás fejében. A ház hetente egy nap van nyitva, de kérésre bármikor szívesen kinyitják az érdeklődők számára.

A helyi idős emberek is szívesen betérnek egy kis társalgásra. Sokszor ezen beszélgetések alkalmával derül ki, hogy otthon, a padláson, a pincében akad egy-egy, a tulajdonosaik számára már használhatatlan tárgy, amelyek felett az idő már elszállt és a mai modern világunkban nem használatosak, de gazdáik fiatal korában még nagy értékük volt, vagy éppen a mindennapi élet elengedhetetlen használati tárgyai voltak. A falumúzeumnak viszont pont ezek a tárgyak érdekesek, hiszen ezeken keresztül ismerhetjük meg őseink életét, gondolkodását, lakóhelyünk történetét, s őrizhetjük meg a múltat gyermekeink számára.

Biatorbágy elmúlt évszázadai sok érdekességet rejtegetnek. Rengeteg ásatás volt a faluban és a falu környékén, ahonnan a legkülönbözőbb korokból kerültek elő tárgyak, amelyek most múzeumokban vannak, de miért ne szerepelhetnének fotóik, vagy másolataik egy helytörténeti kiállításon, ne talán egy falumúzeumban. Biatorbágy igazán büszke lehet múltjára, hiszen évszázadok óta lakott terület, bár az első írásos említése egy 1192-es birtokösszeírásban található, de a feltárások azt bizonyítják, hogy az őskor óta folyamatosan lakott a környék. (kora bronzkori települések nyomai a Budaparkban, földvár maradványok a Pap-réten, római kori leletek Herceghalomnál, és még lehetne sorolni a feltárásokat). A történelem viharaiba is sokszor belecseppent Bia és Torbágy (1921. okt.24-én a visszatérő IV. Károly és Zita királyné a biatorbágyi vonatállomáson, egy misén vesz részt, majd megkezdődött a csata, a Gömbös Gyula által vezetett csapatokkal szemben, 1931. szept.13. Matuska Szilveszter által elkövetett Viadukt merénylet, stb.).

Egy falumúzeum nem csak az idelátogotó turistáknak mesélne a faluról és környékéről, de az itt lakók, vagy ide költözők is könnyebben megismerkedhetnének a faluval, annak történelmével, hagyományaival, épített és természeti értékeivel. A ránk maradt tárgyak segítségével el tudnánk képzelni milyen lehetett itt élni nemzedékekkel ezelőtt.

Akkor tudjuk szeretni és tisztelni a helyet, ahol élünk, ha ismerjük is azt.

ManA



Névjegyek

Biatorbágyon XIX sz. második felében épült lakóházak legtöbbje ránézésre szinte egyforma, a hármasosztású, középen konyha, jobbra-balra egy-egy szoba, plusz egy kívülről megközelíthető gazdasági helyiség. Az utcáról nézve fésűs, vagy fűrészfogas beépítésűek, homlokzatukon egy darab kétszárnyú ablakkal, szélességük és alapterületük is nagyjából azonos. Praktikus volt így építkezni, nem kellett mérnők, és a költségek is könnyen kiszámíthatóak voltak. Mégis szükség volt valamire, ami egyedivé személyre szólóvá tehette ezeket a házakat, ezért nem találunk a portákon egyforma kapuoszlopokat, ablak és ajtókereteket, de a legváltozatosabbak azok a konzolkövek amik a házak sarkára az eresz alatt fogadták a látogatót. Ezek közül gyűjtöttem néhányat Torbágyon a Fő utcán, Bián a Sándor-, a Vörösmarty, Rákóczi és Tópart utcákban.