Híd

Kutya-hegyi híd

1895-ben építették. Elődjét valószínűleg az előző évek kedvezőtlen időjárása tette tönkre. Az útvonal, melynek része a Szily kastélytól a Vörös keresztig fasorral védett, viszonylag egyenes és fontos lehetett. A XIX.sz végén keresett tudomány volt a hídtervezés, több nevezetes hidunk is épült ekkor ( pl. Margit-híd, Szabadság híd, Biatorbágyi viadukt,). Gondos tervezés és a mesteremberek kiváló munkája után szép és időtálló híd készült a Füzes patak felett, kárt benne csak ember okozott. Mellvédje a mezőgazdasági gépeknek volt útban, 2 évvel ezelőtt árokásók tettek benne kárt gázvezeték fektetés közben. Az idén elkészült felújítás során a régi köveket szépen letisztították a hiányzó faldarabokat pótolták, valamint az egész híd tetejére egy masszív, nagy teherbírású vasbeton lemezt öntöttek. A kivitelező a tervekhez és az elvárásoknak megfelelően jól dolgozott. Ha a feladat csupán annyi (lett volna) volt, hogy tekintet nélkül a híd korára, stílusára és anyagára a leggyorsabban a legerősebb építményt hozzuk létre, akkor teljes a siker.

De az átalakítás jelentősen megváltoztatta a híd arányait, a vasbeton erős túlnyúlása tolakodó, az eredeti mellvéd megoldás helyett valamilyen hegesztett szerkezet előkészületeit láthatjuk. A vastag cementes fugázás, a vasbeton szerkezet kapcsolata a régi kőanyaggal problémákat vethet fel. A változtatások többsége később már nem javítható.

Patak utcai híd

Patak utcai híd
Az előző hídnál kb. 40 évvel fiatalabb, egyszerűbb formájú, a patakmeder kedvezőtlenebb helyén áll. Az építőmesterek díszítésként 3:1 arányban váltakozó hosszúságú köveket használtak. A boltív kifolyás oldali záróköve fölött az építtető Wechter Ferenc nevét és két nehezen kivehető évszámot olvashattunk (A Kígyós-patakon lévő boltíves Parasztok hídjának záró kövén, a kifolyás oldalon W.F. és évszám vésett látható.)

Patak utcai híd

Tervezési és kivitelezési hiányosságok miatt a hidat többször javították, kifaragatlan kövekkel próbálták kiegészíteni, vasbeton koszorúelemekbe állított, hegesztett csőkorlát csonkok maradtak ránk. A Szarvas-hegyről és a közeli szántóföldről lezúduló csapadékvíz által a hídból kimosott darabokat a környék kiskerttulajdonosai sitt utántöltéssel pótolgatták évről évre.
Patak utcai híd
A felújítás után megszűnt az életveszély: az egyik oldalfal már évek óta ledőlni készült. Az új fal hosszabb és a vasbeton szerkezettel a híd jobban megfelel funkciójának mint valaha. Csupán a feliratos kő került az ellenkező oldalra, és ott is csak alulra. A váltakozó hosszúságú elemekből készült falazatra is csak a vissza nem bontott alsó sor emlékeztet. Lassan cseperednek a juharfák a kivágott barátságos öreg fűzfa helyén, a Füzes patak partján. A legutóbbi két eső 30cm mély árkot mosott a híd tövébe…


Biatorbágyi Tájvédő Kör egyesületének egységes szerkezetbe foglalt alapszabálya

Biatorbágyi Tájvédő Kör Egyesület

ALAPÍTÓ OKIRAT MÓDOSÍTÁS

az Egyesület alapítói és tagjai a közhasznú jogállás megszerzése érdekében az 1989. június 21-én kelt Alapító Okiratukat a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. Törvény rendelkezéseire figyelemmel az alábbiak szerint módosítják: “Biatorbágyi Tájvédő Kör egyesületének egységes szerkezetbe foglalt alapszabálya” bővebben




Mit hoz a víz?

Rynart-Transport A Rynart szállítmányozási vállalat új telephelyének megépítésekor szükségessé vált az óriási aszfaltozott felületeken keletkező csapadékvíz elvezetése. Ezt a vizet a természetes vízfolyásokba kell eljuttatni, például a Füzes patakba. Jelenleg ez betonozott árkokban történik a Madár-források völgyéig (kb. 700 m), nagyjából 300 m-es az a rész, ahol védelem nélkül zúdul az akár másodpercenként 100 literes mennyiséget elérő víz a tározó tóig, ahonnan ismét kikövezett árokban (300 m) jut el a Füzes patakig. A különféle olajfogó és szennyeződés szűrő berendezések ellenére mégis jelentős a Madár-források völgyébe eljutó, fennakadó hulladék mennyisége.

A mellékelt fényképeket a szállító céghez és az Önkormányzathoz is eljuttatjuk.


Bócsa

Egy kb. 3000 lelket számláló falu, mely Kecskeméttől 30 km-re, Soltvadkerttől 7 km-re fekszik.

15-20 éve működik itt, Falumúzeum az önkormányzattól kapott tornácos parasztházban. A helybeliek által adományozott tárgyak láthatóak a kiállításon. Cséplőgép, eke, konflis, a tanárnő babakocsija a 20-as évekből, a helyben feltárt leletek másolatai, melyek eredetijei a Magyar Nemzeti Múzeumban vannak, régi fényképek a falu életéből, a Bócsáról megjelent újságcikkek stb. A helytörténeti gyűjteményt a Csíkszentmihályi család tartja rendben 10 éve, csekély javadalmazás fejében. A ház hetente egy nap van nyitva, de kérésre bármikor szívesen kinyitják az érdeklődők számára.

A helyi idős emberek is szívesen betérnek egy kis társalgásra. Sokszor ezen beszélgetések alkalmával derül ki, hogy otthon, a padláson, a pincében akad egy-egy, a tulajdonosaik számára már használhatatlan tárgy, amelyek felett az idő már elszállt és a mai modern világunkban nem használatosak, de gazdáik fiatal korában még nagy értékük volt, vagy éppen a mindennapi élet elengedhetetlen használati tárgyai voltak. A falumúzeumnak viszont pont ezek a tárgyak érdekesek, hiszen ezeken keresztül ismerhetjük meg őseink életét, gondolkodását, lakóhelyünk történetét, s őrizhetjük meg a múltat gyermekeink számára.

Biatorbágy elmúlt évszázadai sok érdekességet rejtegetnek. Rengeteg ásatás volt a faluban és a falu környékén, ahonnan a legkülönbözőbb korokból kerültek elő tárgyak, amelyek most múzeumokban vannak, de miért ne szerepelhetnének fotóik, vagy másolataik egy helytörténeti kiállításon, ne talán egy falumúzeumban. Biatorbágy igazán büszke lehet múltjára, hiszen évszázadok óta lakott terület, bár az első írásos említése egy 1192-es birtokösszeírásban található, de a feltárások azt bizonyítják, hogy az őskor óta folyamatosan lakott a környék. (kora bronzkori települések nyomai a Budaparkban, földvár maradványok a Pap-réten, római kori leletek Herceghalomnál, és még lehetne sorolni a feltárásokat). A történelem viharaiba is sokszor belecseppent Bia és Torbágy (1921. okt.24-én a visszatérő IV. Károly és Zita királyné a biatorbágyi vonatállomáson, egy misén vesz részt, majd megkezdődött a csata, a Gömbös Gyula által vezetett csapatokkal szemben, 1931. szept.13. Matuska Szilveszter által elkövetett Viadukt merénylet, stb.).

Egy falumúzeum nem csak az idelátogotó turistáknak mesélne a faluról és környékéről, de az itt lakók, vagy ide költözők is könnyebben megismerkedhetnének a faluval, annak történelmével, hagyományaival, épített és természeti értékeivel. A ránk maradt tárgyak segítségével el tudnánk képzelni milyen lehetett itt élni nemzedékekkel ezelőtt.

Akkor tudjuk szeretni és tisztelni a helyet, ahol élünk, ha ismerjük is azt.

ManA