Élet a kövek között

A Nyakas-kő és környéke két élőhelytípust foglal magába, amelyek többnyire együtt, egymás mellett fordulnak elő. Ez a kétféle élőhelytípus a sziklagyep és a sztyepplejtő.

A sziklás felszínen képződő talajt az erózió folyamatosan elmossa. Ebben a külső erők, a szél és az eső segítik, melyek lehordják a vékony, nagy mészkő tartalmú talajréteget, a hosszan kígyózó sziklafal tetejéről. Így a növények kénytelenek voltak alkalmazkodni, ezekhez a nem éppen „kellemes” körülményekhez. Emiatt a szikla repedéseiből bújnak ki, az állandósult pionírtársulások, melyeknek fontos résztvevői a szélsőséges termőhelyeket elviselő pozsgás (kövirózsa) és a varjúháj fajok. Sárga kövirózsát, borsos- és fehér varjúhájat mi is találhatunk, ha túl megyünk a Nyakas-kövön. A sziklafal felületén gazdag a zuzmó és moha flóra is. A fák alá menve, a terület eleinte meredeken, majd enyhén lejt.

Ezen a területen már a sztyepplejtő jellemző, ami igen fajgazdag. Egész mezőket alkot az ékes vasvirág, és ha nagyon figyelmesen böngészi az ember a gyepet, nagy ezerjófüvet is találhat, amely egy illóolaj tartalmú mirigyes növény, levelei bőrnemüek, érintésük bőrgyulladást okozhat.

A lejtőn mezei iringó vagy más néven ördögszekér, hegyilen, terjőkekígyószisz, fehér mécsvirág, kakukkfű alkot réteket egy-egy kiemelkedő sziklafelszínnel tarkítva.

Ahogy a lejtősztyepp talaja mélyül, a növényzet fokozatosan karsztbokor erdőbe megy át. Alantabb sajmeggy, galagonya, szeder és kökény alkot itt-ott áthatolhatatlan bozótot.

Kovács Hajnal (15 éves tanuló)


Láthatunk-e még gőzmozdonyt a Viadukton?

Biatorbágy arculatának és hírének kialakulásában nagy szerepet játszott a vasút. Nemcsak a települést választotta szét, de sok embernek adott munkát, megélhetést. Látványos építményei, a Viadukt, az állomás, a volt trafóház, a vasutas házak ma is szembetűnnek az idelátogatónak. Községünk neve hallatán országszerte a Matuska féle robbantásos vasúti merénylet jut az emberek eszébe.

Miután megszűnt a vasúti közlekedés a Viadukton, sokáig lezárva állt, csak alulról lehetett nézegetni a hatalmas vasszerkezetet. Különböző tervek születtek a hasznosítására, pl.: a hidak közé épüljön szálloda, konferencia központ, stb., jelenleg az egyik hidat átadták a nagyközönség használatára. A régi állomás épületéből Faluház lett, a trafóházból cég központ, a vasutas házak sorsa lehet, hogy a bontás lesz.

Mégis maradt néhány romantikus ember, aki szerint nem kellene lemondani mindenről, ami a vaspályás múlthoz köt, szeretnék elérni, hogy újra gőzös pöföghessen a Viadukton. Persze nem akkora, mint régen járt a Bécs-Budapest útvonalon, hanem csak egy keskeny nyomtávú, néhány kocsiból álló szerelvény közlekedhetne. Útvonala is csak pár kilométer lenne a Cora irányába. Megszoktuk már, hogy a Viaduktoknak leginkább a nevét hasznosítjuk. Kíváncsian várom, hogy a közeljövőben kaphat-e feladatot községünk emblematikus tárgya.

vasut


Ahol múlt és jelen összecsap

Pár héttel ezelőtt kezdték el a biai malomhoz kifutó Széchenyi utca felújítását. A hepehupás, foltos régi burkolat helyére sima fekete aszfalt került. Van már útpadka és a vízelvezető árkokat is kipucolták. Most már narancssárga műanyag csöveken juthat el az esővíz (bújhat át) a Szabadság út járdája alatt, és folyhat bele a békeidőkből származó terméskővel kirakott árokba. “Ahol múlt és jelen összecsap” bővebben



Kutyakomédia

Boldog és elbizakodott voltam, amikor a Kutya-hegyiek képviselőjével egy útépítés miatt találkoztam. (Mégis számít az amit gondolunk.) Képviselhettem két öreg óriás Fűzfa sorsát, akik régóta hozzá nőttek a Czöndör-kút látványához.

Több Kutya-hegyi telek tulajdonossal egyetértésben, arra a megállapodásra jutottunk, hogy azt amelyik az építendő út fölé hajlik, és jól láthatóan korhadt, ki kell vágni, míg a másiknál csak gallyazásra van szükség. Az út elkészült, messze a fáktól. Ismét meg lett erősítve, hogy csak az egyik fától kell elbúcsúzni. Eltelt egy hét és legnagyobb meglepetésemre mindkét fa ki lett vágva!!!

Egyik délután sikerült összetalálkoznunk a fát kivágó emberrel, aki kérdésemre elmondta, hogy 8-10 éven belül úgyis ki kellett volna vágni, hiszen a fáknak ez a sorsuk. Különben is ott a kerítésnél az idősebb úr örül, hogy ki lett vágva a fa.

Én szomorú vagyok. A meredező tuskót megvizsgálva, azon semmilyen betegség, károsodás nem látható. Ellenben a pár méterrel odébb lévő kiszáradt akácok, még mindig állnak a helyükön.

Biatorbágy szerte foghíjasok a fasorok. Tudjuk, és megértjük, hogy azokat korhadt beteg fákat, melyek valóban balesetveszélyesek, ki kell vágni, de arra is oda kellene figyelni, hogy a kivágott fák helyére újakat ültessünk, lehetőleg olyat, amely beleillik a környezetébe.


Kutya-világ

Sétálni hívom Önöket, induljunk el Biáról a Szily kastélytól (Kálvin tér, Gazdi iskola) a Sándor utcán fel a Vörös pincéig. Tovább haladva a Barackvirág utca legvégén megtaláljuk a Füzes patakot, és rajta azt a boltíves kőhidat, mely átvisz a Kutya-hegyre.

Hányan tehették meg ezt az utat, hogy elérjék földjeiket, elvégezzék napszámukat, ebédet vigyenek szüleiknek?

Évszázadok óta összefonódott a Kutya-hegy története Biatorbággyal. A térség egyik legkedveltebb gazdálkodási központja lehetett egykor. Erre utalnak a jól kiépített utak, hidak, az útszéli kőkereszt, présházak, pincék, a közelben működött Alsó-major, kőbányák és vízimalom.

Több elnevezés is emlékeztet azokra a nemzedékekre, akik itt élték mindennapjaikat. Zajgó – a hegyekről lezúduló csapadék vizek ezen a területen gyűltek össze, Antal (Vörös) kereszt – mely az évente rálocsolt vörösbortól kapta színét, Czöndör-kút – a támfalba mélyített fülke fölötti telek tulajdonos nevét őrzi.

A XIX. sz. végén bekövetkezett philoxéra járvány után kezdett fokozatosan elnéptelenedni a hegy. Gazdasági jelentősége egyre csökkent.

A későbbi időkben meglátták benne a szép környezetet, s egyre többen jártak vissza pihenés céljából. Ennek egyik legszebb emléke az 1940-es évek elején épült Hámori-villa, melyet dús növényzet takar az idegen szemek elől.

A párt állami időkben a telektulajdonosok nagy része lecserélődött. A régi présházak és pincék közül sok összeomlott a gazdátlanság miatt, vagy az új igényeknek megfelelve a felismerhetetlenségig átépült. A hegyen 8-10 építmény őrizte meg eredeti jellegét.

Mostanában egyre többen vannak, akik nem csupán egy hétvégére vagy a nyárra költöznek ide. Van akit nehéz anyagi körülmények kényszerítenek ide, és vannak akik komoly milliókat költenek itt nyaraló, vagy családi ház építésére. A Kutya-hegyi baráti körnek több mint 60 tagja van. A befolyt tagdíjakból, közel 700 ezer forintos beruházással az idén leaszfaltozták a legnehezebben járható útszakaszt.

Pezsdül az élet a Kutya-hegyen, talán nem sokára ismét közel kerül Biatorbágyhoz.