Biatorbágyi Tájvédő Kör

Több féle szempontot is figyelembe lehet venni az értékvédelmi rendelet létre hozásánál. Megpróbálok néhányat egymással szembeállítani és bemutatni, hogy elképzelhető legyen az elmúlt két évben miről folytak az egyeztetések.

Védelem alá kellene vonni azokat az épületeket, tárgyakat, amelyek még hordozzák építési koruk üzeneteit (parasztházak, villák, gazdálkodói porták, pincék, présházak, kálváriák, stb.), és segítenek megőrizni a hozzájuk tapadt magyar történelem, kultúra egy-egy kis darabját. Széppé, jellegzetessé teszik falunk utcáinak látványát (Csillag utca, Csokonai utca, Fő utca, Nagy utca, stb. házai).

Ezt nehezíti, hogy a hosszú évek gyakorlatában ezek az értékek nem voltak elfogadottak, csak ritkán ismerték fel őket, ezért helyi szinten nagyon kevés példa volt az alkalmazásukra, alig néhány olyan házat találunk, amit az eredeti állapotában őriztek volna meg. Történelemhamisítás (?!) régieskedő házakat készíteni. A rendelet új korlátozásokat hozna az építkezésekben, s ez természetesen ellenérzéseket kelthet, valamint fejlesztési elképzelésekkel is ellentétbe kerül. A felmérési listákban szereplő rengeteg objektum, sokkal több munkát róhat a hivatal dolgozóira is.

A védettségi lista segítségével kialakítható egy olyan támogatási rendszer, ami nem szociális alapú, hanem a falukép, illetve állag megőrzéshez szükséges beruházásokat támogatná.

Ellenérv: eddig is volt önkormányzati támogatás a felújításokhoz. Minél több elemet tartalmaz a rendszer, annál nagyobb az anyagi teher, illetve költségcsökkentésként, a létrejövő listán csak a jó műszaki állapotú házak szerepeljenek, és azok is minél kevesebben. (Ez a gondolat sajnos nem kedvez azoknak a ténylegesen értékes épületeknek, amelyeknek a tulajdonosa nem volt elég jómódú vagy kellően tudatos faluszépítő.)

A pénzek elosztása pedig újabb probléma, kinek legyen plusz feladata, vagy legyen egy külön bizottság, újabb emberek bevonása, előtérbe kerülne-e az érdekcsoportok harca?

Az értékvédelmi rendelet anyaga a Helyi Építési Szabályzat részeként egyértelmű segítséget adhat az építészeknek a házfelújításoknál, bővítéseknél, az eredeti stílus megismeréséhez. Új épületek tervezésénél az utcakép megőrzéséhez.

Ugyanakkor elégedetlenséget is hozhat a korlátozások miatt, esetleg többlet kiadással jár a megrendelő számára. Az ország önkormányzatainak jelentős részének még nincs ilyen rendelete. (A 10-15 évvel ezelőtt az ingatlan fejlesztési hullám beindulása előtt határozottabban kijelölhetőek voltak a védendő utca képek, talán elfogadtatásuk is könnyebben ment volna.)

Természeti értékeink is védelmet érdemelnének, vigyáznunk kell a Gyurgyalag és Parti fecske fészkelőhelyeire, a Füzes-patakra, a Disznó-lápára, mint vizes élőhelyre, ökológiai folyósóra, ami az állatok szabad mozgását segíti és, mint helytörténeti értékre is. Még hosszasan tudnám sorolni. Általános védelmet már eddig is biztosítottak az országos rendelkezések, de helyi feladat az értékek felsorolása és intézkedési tervek kidolgozása megóvásuk érdekében.

Ellenérzések: a védett területek, fák, határt szabnak bizonyos ingatlan fejlesztési, használati igényeknek, plusz kiadással járhat, ha a kidolgozott intézkedési terveket meg akarjuk valósítani. Többletmunkát jelent a Polgármesteri Hivatalnak az ügyek intézése.

A terjedelmes védelmi listának és az értékvédelmi rendeletnek még nincs végleges formája, valódi védelmet valószínűleg csupán a feltüntetett objektumok töredéke kap. Az előbb felsorolt gondolatok közül néhánynak a túlzott érvényesülése várható.

Az érvek és ellenérvek felsorolása után eszünkbe kell hogy jusson az önkormányzatiság lényege: kis közösségek (települések lakói) nyílt fórumok segítségével, választott képviselőiken keresztül maguk dönthetnek a saját területüket, életüket érintő ügyekben. Ez lehetőség, és kötelezettség is, hiszen így mi (közösség, község) felelünk környezetünk, kultúránk sorsáért, így egy darabka Magyarországért.