A GoogleEarth programot a NASA készítette általános Internetes használatra. A program segítségével földünk minden pontja megnézhető – ahogy a fényképező műholdak látják – felülről. Erre a valóságos műholdképre egy kiválasztással rávetíthetők az útvonalak és a települések úthálózatai. Vagy kikapcsolható a műholdkép és csak az úthálózat marad – mint egy térkép. A térképen túl nagyon sok információt is elhelyeztek a felületen. pl. nevezetes helyeket-, hegycsúcsokat stb. jelölnek, és fényképek is láthatók, amelyeket akár magunk is feltehetünk a felületre. “A GoogleEarth” bővebben
Forrástól forrásig 2009
Életünk alapvető fontosságú eleme a víz. Születésünktől a halálunkig elkísér, ezért olyan fontos, hogy óvjuk, védjük vizeinket! Vízvilágnapi túránkkal erre szeretnénk felhívni a figyelmet. “Forrástól forrásig 2009” bővebben
Rókák a jégen!
Nem álhír: a biai rókák bizony még korcsolyázni is tudnak. Családunk mind a négy tagja szemtanúja volt az esetnek a mai napsütéses délutánon.
A Kölcsey utca végén, a Madárlesnél figyeltük éppen a szárnyasokat, amikor három kutyaforma négylábú szaladt ki a túlparti nádasból. A távcsővel aztán rögtön pontosítottunk, mert három róka talpalt a befagyott tavon. Futottak egy keveset, majd hirtelen befeszítették mind a négy lábukat, és könnyedén siklottak vagy tíz-tizenöt métert, amíg a lendület tartott. Aztán kezdték elölről. Nem akartunk hinni a szemünknek! Nem véletlenül csúsztak meg, hanem szándékosan váltottak kocogásból korcsolyázásra. És állítom, hogy élvezték! Átkoriztak az egész tavon, néha megállva, egymást bevárva, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga rókakörökben.
Megfelelő fényképezőgép híján ilyen távolságból nem tudtuk őket fotózni – de különben is annyira elvarázsolt bennünket a látvány, hogy ha lett volna felszerelésünk, akkor sem jutott volna eszünkbe használni. Nem mindennapi élmény volt!
Kállai Cili
Szökevény szürkék
2008 július végén sikerült befogni, és istállóba terelni azt a szabadon élő szürkemarha gulyát, ami két évvel ezelőtt szabadult ki Zala megyében. A nagyjából harminc szürkemarhából álló gulya őrizet nélkül több millió forintnyi kárt okozott. A környékbeli szántóföldeken, veteményesekben lelegelték a terményt, kitaposták a növényzetet, károsították a vadászterületeket. A folyóvíz mentén élő szürkemarhák időközben 50 egyedre szaporodtak, némelyik borjú súlya már eléri a több mázsát. A közel ötven állatot órákon keresztül kergette a Principális-völgyben egy hét főből álló baráti társaság, akik az ország különböző pontjáról érkeztek, és nagy szerelmesei a western-lovaglásnak. “Szökevény szürkék” bővebben
Marha jó! Szürke marhák Biatorbágyon?
A Nyakas-kő és a Madárszirt alatti terület kedvelt célpontja kirándulónak, sportolónak, bogarászó kisgyereknek, sétálgató nyugdíjasnak egyaránt. A lankás dombokon azonban hamarosan szürke marhák legelésznek – legalábbis az Önkormányzat elképzelései szerint. Az arra járók már most is egy megkezdett kerítéssel találják szemben magukat. Egyelőre csak alapinformációink vannak a tervről, de mivel sokunknak nagyon fájna a „Diós” átalakítása, alaposabban körbejártuk a kérdést. “Marha jó! Szürke marhák Biatorbágyon?” bővebben
Baglyok ha összegyűlnek
Erdei fülesbagoly (Asio otus)
H. 32-37 cm, szárnyának fesztávja 86-98 cm. . Alkonyatkor és hajnalban vadásznak, napközben előszeretettel ülnek sorba sűrű ágú fenyőfákra. Állandó fészkelőnk, de a hazai állományhoz télen északabbról érkező vonuló telelők csatlakoznak. Ilyenkor csapatosan nappaloznak magasabb örökzöldeken. Fő eleségük a mezei pocok, de télen szívesen behúzódnak a településekre, hogy az etetőkre járó énekesmadarakra lecsaphassanak. Általában ragaszkodnak a jól bevált helyeikhez, évről évre visszatérnek.
Néhány alkalommal hallottam a Peca-tónál lakó ismerőseimtől, hogy már megint itt voltak és nagy csapatban. A baj az, hogy csak utólag tudtam meg. Ilyenkor bosszankodtam, hogy nem készültem rá, és megint lemaradtam róla, hogy lássam őket. Az idei tél végén valami megváltozott. Január 27-én Dóri Éva, lelkes Föld Napi szervezőnk telefonált: – „Itt vannak a kertünkben! Igen, most! Sokan!” A telefon a Biatorbágyi Tájvédő Kör elnökének, Tüske Emilnek szólt, de ő továbbcsörgött hozzám. Nem igazán jókor jött. Akárhogy is mérlegeltem a napomat, a baglyokra csak délutánra tudtam kiszorítani egy szűk órát, és annyira esetlegesen, hogy nem is próbáltam egyeztetni Emillel. Így aztán külön-külön időpontban próbálkoztunk. Mint később kiderült, én voltam a szerencsésebb.
A jelzett helyen, nagyjából nyolc teleknyi szűk területen 20-30 példányt figyelhettem meg a fenyőfák és bokrok sűrűjében. Elég aktívak voltak, talán a borús idő és a közeledő szürkület miatt. A többség nem sokáig bírta tétlenül a megfigyelést. Hamar felkerekedtek, hogy egy-két telekkel arrébb megint megbújjanak a sűrűben. Azért voltak lustábbak is, meg néhány nyitottabb személyiség.
Emil, aki talán fél órával utánam szintén kirobogott a tóhoz már egy fia baglyot sem talált. Ez volt az utolsó pillanat. A következő napokban már Éva sem látta őket.
Útra keltek. Jövőre, ha visszatérnek, ígérem, találkozunk.
Nánási István
Még több infó:
www.mme-monitoring.hu/birds.php?huring=ASIOTU
hu.wikipedia.org/wiki/Erdei_fülesbagoly
Galéria
