Etyeknek „langallója”, Töknek „pomposa”, Pátynak „lomposa, Biatorbágynak Fánglisa van! A langalló és a pompos nagyjából ugyanazon kenyértésztából készült pizza-szerű étel. A lompos első ízben a Pátyi Közösségi Ház udvarán mutatkozott be a 2009. december 12-13-i Adventi vásáron. A Biai Fánglis titkát és receptjét itt mutatjuk be.

A népi hagyomány a Fánglis többféle receptváltozatát is megőrizte az utókornak, ám neve, és elkészítésének módja egészen új keletű. Kora ősszel találkozhattunk vele először a Kistérségi Fesztivál Biatorbágyi főzőversenyén.

E különdíjjal kitüntetett, laktató eledel megvalósítói a Tájvédő Körösök, akik állításuk szerint, egy műemlékvédelmi bejáráson bukkantak rá az elsárgult, kézzel írott alapreceptre. Nem kellene kételkednünk, ha az egyik megtaláló nem éppen az ötletgazda Kéthely Nagy Sándor lenne! De Sándort baráti körében is tréfás kedvéről ismerik! A „felfedezés” rövid története:…..? Nos, elmentünk az elnökünkkel, Tüske Emillel présházakat fényképezni az Ürge-hegyre. Egy gyönyörű oromkövet szerettünk volna megörökíteni, de az csak a szomszéd ház padlásablakából látszott igazán. Becsengettünk, próba szerencse. A gazda bizalmatlanságát néhány közös ismerős emlegetésével sikerült eloszlatni, a végén még a borát is dicsérhettük, miután körbevezetett minket saját szépséges présházában. A padláson, amíg Emil lógott az ablakban én a vállammal véletlenül lelöktem egy ócska füzetet. Szétnyílt a földön és gyönyörű dőltbetűs kézírás volt benne. Fölvettem és hangosan beleolvastam. A recept utolsó harmada volt ezen az oldalon meg a címe. Sajnos a hozzávalók olvashatatlanok voltak, mert pont itt a betűk elmaszatolódtak. Vajon miből lehetett ez a fánglis? Mutattam a gazdának a beázást. Hát miből? Ami akkor volt fiam – krumpli, liszt, tojás, szalonna, hagyma. Valahogy így kellett, hogy legyen………

Hogy mi köze van Biának a fánglihoz? Nagyon is sok! Bián van az országház kőfejtője, a Nyakaskőtől nyugatra ma is láthatóak a kőbányászat nyomai, üregei. S ha már volt kőbányászat, akkor igen sokan foglalkoztak ezen kövek egymáshoz illesztésével, az az kőművességgel, melyet számtalan gyönyörű, kőből épült ház bizonyít Bián és Torbágyon egyaránt. A kőművesnek pedig egyik legalapvetőbb szerszáma a malteros kanál vagy kőműves serpenyő svábul fandli, mely alakjánál fogva alkalmas az otthon hagyott sütő serpenyő helyettesítésére, ha az ember megéhezik a munkában.

Fándli vagy fángli?
Mindkét alakja használatos bár az eredeti a pfanne német szó jelentése a serpenyő. A pfanne szó kicsinyítő képzős osztrák, bajor, szász, sváb változatai a pfandl, pfándl, fandal, fandli lett a kőművesek szerszáma.

A fángli már inkább magyaros elhallásból származhat, úgy mint, például a snidling.

A metélőhagymát nagyanyáinknak snittling-nek kellett volna mondania, a snidling szótöve ugyan is a schnitt: vágni, metélni német szó. A magyar köznyelvben mégis az elhallás ragadt meg. Tehát Bián fángli, Torbágyon fándli dukál.

A Biai Fánglis vagy –ahogyan más kőműveskörök említik: „fándlis” – elkészítése igen egyszerű. Alapanyagai általában minden háztartásban megtalálhatók.

A tészta hozzávalói 10 személyre:

• Végy kb. egy kiló nagy szemű krumplit (burgonyát, kolompért, kukujót, körömpért, pityókát, pérát) – hogy miért éppen nagy szeműt, arra a hámozásnál, reszelésnél magad is rájössz majd! Vigyázz, és óvakodj a felfújtaktól, amelyek tulajdonsága, hogy vásárlás után pár nappal összeaszódnak, mint parasztcsizmában a kapca!
• kb. 30 -50 dkg lisztet (attól függ, a krumpli mennyit vesz fel, ezzel állítod be a tészta állagát)
• 30 dkg tököt vagy cukkínit
• három tikfiát (tikmonyt, tojást)
• 2-5 gerezd fokhagymát
• 1 nagy fej apróra vágott vöröshagymát
• ízlés szerint sót
• borsot

Extrák: bazsalikom, kakukkfű, kockára vágott paradicsom, petrezselyem, vékonyra vágott zöldségek, pirított szalonna, császárszalonna, szezámmag, lenmag. A sütéshez zsír, de inkább olaj.

Előkészítés:
A krumplit hámozd meg, öblítsd le vízzel, majd reszeld egy megfelelően nagyméretű tálba, nagy lyukú eszközön. Tégy ugyanígy a tökkel. Öntsd hozzá a lisztet és törd rá az egész tikfiakat. Fejtsd le a fokhagymagerezdek fehér, kemény burkát, és a hagymákat zúzd apróra. Használhatsz hozzá fokhagymanyomót, de megteszi két evőkanál is, amelyek között összepréselheted. A zúzalékot öntsd a tálba az előzőek közé, majd amit eddig beletettél, azt keverd addig, amíg a tésztának egynemű sűrű állaga nem lesz. Ekkor fűszerezd sóval, borssal – ízlésed szerint – majd ismét dolgozd össze.

Különlegességként tehetsz a tésztába további fűszereket, zöldségeket és előre hámozott magvakat is. A bazsalikom, kakukkfű nem fog ellenkezni! Az erőssel vigyázz, a tököt helyettesítheted zöldséggel, de vékonykára szeleteld mert gyorsan meg kell puhulnia és sülnie!

Elkészítés:
A „Biai Fánglis”, amint arra neve is utal, előzsírozott kőműveskanálban, nyílt tűz fölötti rácson készül. Serpenyős változata önámítás, ne is próbálkozz, nem lesz olyan! A fángli feneke egyben meghatározza a sütnivaló átmérőjét. Vastagságát pedig a tésztába rejtett krumpli szabályozza, amely természeténél fogva nehezen sül át, ezért viszonylag vékony, nagyjából egy centis tésztájút szabad csak készíteni belőle. Ha a tűz megfelelő, és kőműveskanalunk már átforrósodott, csak akkor tegyük bele a tésztát! Ha nem így cselekszel, alkotásod a fángliba jól beleragad. Nagyjából három-négy perc alatt átsül az egyik fele. Ekkor megfordítjuk – a gyakorlott vakoló kőművesek szabad stílusgyakorlatait felhasználva, ezt ügyes csuklómozdulattal, feldobással is megtehetjük – majd további egy-két perc alatt a tészta másik felét is megpirítjuk. Akkor igazán jó, és tálalható, ha enyhén barnára sült.

Tálalás, ízesítés:
A már szépen pirult szeletek tűzforrók. Tálalásuk melegen ajánlott, ezért nem árt, fedett, hőálló tálról gondoskodni, ha nem azonnali fogyasztásra készülünk. A fánglis alapváltozatát, a lángoshoz, pizzához hasonlóan utólag is ízesíthetjük. A tejfelt, sajtot, sült szalonnát igen kedveli, akár natúr, akár fűszerezett formában.

Néhány jól csengő név a rokonságból:
tócsni, cicege, görhöny, pofézni, hadifasírt, krumpliprósza, prósza, macok, berét, eré, tócsi, enge-menge, krumplimálé, leppalacsinta, laska, recsege, lapótya, matutka, toksa, gánica, lapotyka, harula, röstiburgonya, lepkepotyi, tótlángos, placki, bramborák, babagudovic, latke, hremzli, latkes, dödölle, bodag

Fotók: Szederkényi László, Tüske Emil
Az írás alapjául a Bia Futura című újságban megjelent cikk szolgált.