Életünk alapvető fontosságú eleme a víz. Születésünktől a halálunkig elkísér, ezért olyan fontos, hogy óvjuk, védjük vizeinket! Vízvilágnapi túránkkal erre akartuk felhívni a figyelmet immár hetedszer.
Hétköznapi életünkben könnyen hozzászokhatunk ahhoz, hogy a vizet a csapból bármikor előcsalogatható hűvös, csillogóan tiszta folyadékkal azonosítsuk, pedig megjelenése nagyon sokszínű. Felhőként lebeghet a fejünk felett, hóként belepheti autónkat, a lábunk alatt mélyen akár évezredekig rejtőzve vár arra, hogy palackozott formában az asztalunkra kerüljön. Az emberi tevékenység következtében az eső lehet savas is, a tavak és patakok élővilágát a talajvizek állapotát is veszélyezteti a gondatlanul eldobott szemét, vagy az ipari szennyezés.
Az előző években sétáltunk már a Füzessel, a Papréti-patakkal, a Békással és a Bentával is, látogattunk forrásokat és kerestünk régi kutakat. 2009 március 21-én, délelőtt túránkat a torbágyi katolikus templom alatti Kis-forrásnál kezdtük, melynek csőben való elvezetését sikerült megakadályoznunk, érintettük a tavaly ősszel átadott Katalin-hegyi kálváriát, az erdei út mellett megvizsgáltuk egy fatörzsben gyűlő esővíz jellemzőit. A pátyi Főkút-forrásnál tudáspróbával, kakaós kaláccsal és kellemes beszélgetéssel fejeztük be programunkat.
